A mennyország mezőiről a könyvtár polcaira

Hozzáadva ekkor: nov. 05, 2017

A Vörös-tengernél fekvő Wadi El-Jarfban egy 2012-es ókori egyiptomi kikötő feltárása során kr. e. 2550-re tehető ókori papirusz tekercsekre bukkantak; amelyek a gízai nagy piramis építésének utolsói évet mutatják be, Hufu fáraó uralkodása idején. Az ókori egyiptomi történelemben ezek a legkorábbról származó papirusz tekercsek.

Az ókori egyiptomiak körülbelül 4500 évvel ezelőtt ültették el az ún. „Cyperus Papyrus” fű magjait, amelyet „Aarunak”, a mennyország pázsitjának neveztek el, és amelyet arra használtak, hogy papírtekercseket készítsenek szentírásaik számára. Az ókori egyiptomiak e nádszárból úgy készítettek papírt, hogy leválasztották a nád zöld borítását, majd hosszú, vékony csíkokra vágták és belemerítették a Nílus szent vízébe, mielőtt két merőleges rétegre helyezték. Miután egy lapot formáztak belőle néhány napig két darab lenvászon között préselik és szárítják, így létrejön egy sima felületű írólap. Több papirusz lapot illesztettek egymáshoz, amellyel létrejött az akár 100 láb vagy még annál is hosszabb tekercs, hogy aztán rávethessék kéziratukat.

Míg Gutenberg 1439-ben a mechanikus könyvnyomtatás feltalálásával forradalmasította a tudást, az ókori egyiptomiak Gutenberg előtt 4 évezreddel tették meg mindezt, méghozzá az írás feltalálásával.

Az ókori egyiptomiak csontokra, osztrakonokra (kerámiadarab), kövekre és egyéb anyagokra írtak, hogy megőrizzék fontos feljegyzéseiket. Az ókori „papirusz” szóról elnevezett papírkészítés technikájának feltalálását követően azonban szent papírjukra írtak, rajzoltak, festettek és erre illusztráltak mindent életükből.

A papirusz tekercseknek köszönhetően tudhatunk most szinte majdnem mindent arról, hogyan éltek, szerettek, kommunikáltak és számoltak.