A kő megfejtése, Egyiptom megfejtése

Hozzáadva ekkor: márc. 12, 2018

Egyiptom mélyen gyökerező történelmével, páratlan civilizációjával és örök műemlékeivel mindig is az egyiptológusok és rajongók figyelmének, valamint csodálatának középpontjában állt világszerte. Ebből pedig létrejött valami, amit ma Egyiptológiaként ismerünk.

  1. július 19-én, valamint Napóleon Bonaparte egyiptomi kampánya során egy francia katona felfedezett egy fekete, ókori írással ellátott bazalttáblátt az Alexandriától körülbelül 35 mérföldre fekvő Rosetta környékén.

Rosetta, ami annyit jelent, „a Nílus rózsája”, ezt követően a figyelem középpontjába került világszerte.

A megtalált kő három különböző kézírás töredékét tartalmazza: görög, egyiptomi hieroglif írás és egyiptomi démotikus írás. A Rosette-i kövön megtalálható ókori görög kézirat elárulta a régészek számára, hogy az a papok kr. e. 2. századi kézírása V. Ptolemaiosz király tiszteletére. Még megdöbbentőbb az a tény, hogy a három kézirat ugyanazzal a jelentéssel bírt. Éppen ezért a leletre a közel 2000 éve halott hieroglif írás rejtélyének megoldásához szükséges kulcsként tekintenek.

Az angol orvos, Thomas Young volt az első, aki észrevette, hogy a Rosette-i kövön olvasható hieroglifák egy király nevét rejtik, még hozzá Ptolemaioszét. A francia tudós, Jean-François Champollion ezt követően felfigyelt rá, hogy a hieroglifák egy egyiptomi nyelvre hasonlítanak és megalapozták az ókori egyiptomi nyelvvel és kultúrával kapcsolatos tudásunkat.

Napóleon vereségét követően a kő a franciák által megtalált más antik tárgyakkal együtt az Alexandriai Egyezmény (1801) keretein belül brit tulajdonba került.

A Rosette-i kő egyetlen megszakítással 1802 óta a British Museumban tekinthető meg. Az első világháború végéhez közeledve 1917-ben, amikor a múzeum aggódott az erős londoni bombázások miatt, biztonságos helyre szállította a követ a többi, mozgatható tárggyal együtt. A Rosette-i kő a következő két évben a Postal Tube Railway egyik állomása alatt 50 lábbal rejtőzött Holbornban.

AZ Alexandriától keletre 65 km-re fekvő Rashid a korai dinasztikus korszakból származik, amikor is Meni útnak indult Felső-Egyiptomba, hogy bekebelezze a települést, így egyesítve az ország két részét. Ezt követően a település a Khito nevet kapta. A ptolemaioszi korban a települést átnevezték és Kleopátra királyné tiszteletére a Poulbotiniumi templom után a „Poulbotine” nevet kapta. A koptikus korban a települést Rashit, később pedig Rashid néven ismerték.

A Földközi-tenger és a Nílus nyugati ága közötti stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően Rashid már a kezdetektől fogva rendkívül fontos katonai helyszínnek számít. A település számos jelentős eseménynek volt szamtanúja, az ókori és a modern időkben egyaránt. Általában csendes és rendkívül zöld település hatalmas kertekkel, gyümölcsösökkel és datolyapálmaültetvényekkel. A rengeteg csodaszép mameluk és ottomán ház mellett pompás feliratokkal és famunkákkal díszített vendéglők és mecsetek is megtalálhatóak.